KOSSUTH DÍJ, MÁRCIUS 15...PERC HÍRNÉV

 KOSSUTH DÍJ, MÁRCIUS 15...PERC HÍRNÉV

Kossuth (díj)  és szabadságharc. Nos...átadták és adják már évtizedek óta...

... a Kossuth díjat! S mint minden más magas rangú és sok pénzzel IS járó művészeti díjat azt ADJÁK és nem nyerik! 

Így volt ez régen s most sincs másképp!

Így ebben az olvasatban naivitás lenne azt hinni, hogy  független bármelyik, művészileg  magasan kvalifikált és anyagilag is gazdagon fizetett művészeti díj, egy kivétellel! 

Ez pedig a KÖZÖNSÉG DÍJ!  (bár ez tán még pénzzel sem biztos,hogy jár)

Minden más magasrangú és pénzzel is járó  művészeti díjat valamely politikai éra idejében valamely lobbi csoport nyomására ítélnek  oda, kimondatlanul ( ez a nyomás lehet politikai, kulturpolitikai, ideológiai,kapcsolati, stb) 

Ami biztos nem lehet: OBJEKTIV!  

Igaz objektív akkor sem lehetne ha a lobbi csoportok és egyéb és összes érdekközösség befolyása egy varázsvessző ütésre eltűnne mert akkor is maradna a zsűri egyéni és autonom, érzelmi részlehajlása amit itt most erősen pozitív felhanggal értek.

 Mert mi más is lehetne egy művészi prodoktum legnagyob és leghitelesebb  fokmérője mint maga az érzelmeinkre gyakorolt hatásának a foka? Ez árazhatná be a legjobban az alkotás értékét ha már mindenképp cimkézni akarunk...és persze, hogy akarunk mert a társadalom így van berendezkedve...ok, hogy valaki jó de ki a legjobb...na oké de ki a legjobbak közt is legjobb...prima primissima...ugye egy újabb díj ami szintén nem érzelmektől vezérelve kerül kiosztásra...ám az érzelmi díjazás is egyben szubjektív tehát újra jönne a nem igazságos felkiáltás valakik részéről...

S bárki kapja, bárkitől A DÍJAT, mindig lesznek akiknek ez tetszik vagy nem tetszik pro és kontra.

Nyilván van az a határátlépés amikor már A bárki is megkaphatja gyakorlatilag értékelhetetlen prodoktumok után is és ott kilóg a lóláb. No de ilyenkor jön A MÁSIK BÁRKI aki adta a díjat és máris hitelesíti a kitüntetett személy produktumának jogosultságát...az erősebb kutya lobbizik alapon...és így tovább...

Ezen kívűl csak " lóláb-jegyzetként" :

 / A pénzes díjakat legtöbbször a már amúgy is jómódú művészeknek adják...milyen jól ki van találva ez is.Egy melós egy mernök egy tanár...egy eladó...stb...meg gürizzen 65 éves koráig és mindegy is a produktuma hisz ez a dolga...nem kell díjazni...pedig bizony a "civil" szakmákban is van kiemelkedő és középszerű teljesítmény és pocsék is...

Az ÓRIÁSI különbség csak az, hogy míg a civil szakmák a piacról és a piacból élnek így bizony hamar kihullik az akinek a produktuma elégtelen vagy gyenge színvononalú...nem így a művészvilágban ahol mára már egy egyszer a tévé melett elsétáló celebet is művészuraznak...s bizony összezár az érzékeny művészvilág ha kikezdenék mert azért a holló hollónak ugye mégse vájja a lólábát és ama bizonyos erősebb kutyából sem lesz szalonna ilyenkor...

Persze ezzel nem a Kossuth díjas esztetgályosok és szénbányászok szocreál világát szeretném visszahozni ami nevetségessé és alpárivá  zülesztettte ezt a díjat ( nem a munkás emberek tisztessége okán) hanem mert egy értelmezhetetlen kontextusba helyezett egy olyan elismerést aminek az értéke teljesen más fórumon volt eladdig jegyezve... s egyszersmind rangja is addig volt...Ezzel ( már megint a ló) a ló másik oldalára estek kőkemény bugrissággal az ötvenes évek hamis sztahanovista világában, és természetesen nem a Kossuth díjat a munkásosztálynak(!) felkiáltással élve szeretnék újra ilyan világot,  csupán ràmutattam a müvész- értelmiség eme belterjes és önmagába visszaforduló öndíjazásához...és az "átlagember"  prudktumainak teljes semmibevétele közti arányosságokra...a politikai érák ( kulturpolitikai, kapcsolati, ideológiai...stb) változásának a függvényében!...no de kanyarodjunk vissza napjaink díjaihoz....../

Nincs ez máshogy az Oscar gálán sem...a nemzetközi porondokon sem...csak...ahogy a Trópusi vihar című ( ma a képmutató PC világában már talán cenzúrát kapott volna ez az alkotás) szókimondó, szatirikus vígjátékból néhány éve megtanulhattuk:

 "...nem szabad fullban nyomni a kretént...mert akkor nem gyün Oscar bácsi... "

No de ha csak megfelelően vagy hülye és jó helyen is vagy akkor azért jönnek azok a díjak ha kell ha nem ha megérdemled ha nem...attól függően épp melyik klientura szekértáborába tartozik az adott művész..sajnos így megy ez manapság és így ment ez régen is bármelyik oldalról is nézem....legyen az az átkos szocializmus vagy a  fene nagy szabadság utáni demakratikus idők ami 1989 óta állítólag itt is van...kis hazánkban...

Az idő és az emlékezet majd eldönti minden művészeti  díj valós értékét és a díjazott személy, művészi munkásságának az értekességét aki kapta...addig is Andy Warhol óta tudjuk, hogy 15 perc hírnév mindenkinek jár a valós és minőségi és hosszútávú produktomok mellett...amiket az idő bizony már igazolt...vagy igazolni fog...

Mint, ahogy Március 15.-e is volt és egyéb szabádságharcok is de van egy utóérzésem, hogy ezeket a szabadságharcokat is is úgy vívták meg eleink , hogy már megvoltak a nyertesek a"díjazottak" csak velük a statisztákkal játszatták el a fő szerepeket a nagy rendezők ők pedig elhitték, hogy főszereplők lehetnek az emberek ha kell az életük árán is... a "nagyemberek" pedig igazi bábjátékosként a zsinórokat mozgatták...a mindenkori hatalom azt hiszem minden szabadságharcot tulajdonképpen már csírájában elfojtott vagy lezüllesztett s pusztán idő kérdese volt, hogy mikor kerül elő a cilinderből a nyúl amikor már a zsinórpadláson elszakadtak a az amúgy sem sokat tűrő húrok a pálcika végein...de mindenképp végül kontraproduktiv lett mind a hatása mind az eredményessége...hosszútávon...az összes szabadságharcnak...

Itt a szimbolikája a 15 perc hírnévnek és a Március idusának vagy '56 olvasatának, hogy "15 percig "figyelt ránk a világ utána elengedte a kezünket amit tulajdonképpen sose fogott...csak a zsinór végén a pálcikát, hófehér selyemkesztyűben, hogy ne legyünk még csak piszkok sem a köröm alatt...a bábjátékosok változnak a marionett figurák sosem...így megy ez...

Igez magam nem értek egyet a háborúval a fegyveres konfliktuskezelés egyik formájával sem. Így a szabadságharcban sem. De nem éltem igazán nehéz időket így el tudom fogadni, hogy van az a pont amikor fegyvert kell ragadni mert nincs más út..., hogy a szabadságot kivívjuk magunknak...de a történelem viharaiban azt is látni kell, hogy soha nem vezetett semmilyen igazi győzelemre semmilyen szabadságharc...legfeljebb nyertünk 15 perc hírnevet és most "áldó imádság mellett mondjuk el szent neveiket" a hősöknek akik tán inkább voltak vakmerők mint bátrak csak nem tudtak róla és mert egy olyan ideológiát gyártottak a háborúcsinálók a szent cél érdekében, hogy az emberek elhitték és ma is elhiszik...mert nincs új a nap alatt és a nemzeti érzelmek felkorbácsolása mindig jól bevált recept a bábjátékosok repertoárjában...és így mindig lesznek harcok...amik kizárólag az "elitnek" jók...

Így Március 15.-e alkalmából azt kivánom, hogy legyen béke és szabadság- (de)HARC nélkül....minden oldalon...ami tudom, hogy naivitás de amikor előveszem újra az egy 1848-as katona naplójából fennmaradt sorok című versfoszlányomat akkor újra és újra biztos vagyok benne, hogy Pál apostpolnak, Jézusnak és Chaplinnek volt igaza: Csak a szeretet az amire szükségünk van...

Egy 1848-as katona naplójából fennmaradt sorok:

"...oly háború ez,
melyben szent templomok
ágyúvá öntött
harangjainak
nyelve köpi a
rézszínű halált..."

A móczART legyen veletek és a világbéke...és ezúttal ezt most nagyon komolyan gondolom...