MADE IN (memoriam) HUNGÁRIA avagy Fenyő nélküli karácsonyok jönnek...

MADE IN (memoriam) HUNGARIA avagy Fenyő nélküli karácsonyok jönnek...

Nehéz elhinni de egy korszak véget ért Fenyő Miklós halálával. Azt hiszem nem csupán zenei értelemben. Elképesztően sok írás jelent meg hatására. Amiért én is úgy éreztem, hogy írnom kell róla azt végül is a halála utáni történések váltották ki. 

Mert rengeten csak az okokat firtatták. És azt, hogy anno miért ment szét ez az együttes? Ki volt a hibás? Nagyon sokan nem is róla emlékeztek meg inkább magukat tolták előtérbe a tragédia árnyékában, egy sztorival, hogy egy kis fény vetüljön rájuk Fenyő Miklós kisugárzásából... Nekem ezek visszatetszőek voltak így egy másik nézőpontból is szeretném láttatni ezt a történetet. 

Azt gondolom teljesen mindegy ki veszett össze kivel és mikor és miért egy zenekaron belül. Az azóta eltelt idő és a szempontok elferdítik a valóságot...vagy a vélt és valós igazságot ami eleve relativ...

A lényeg szerintem a jó zene volt. A produkció minősége! A rajongók szempontjából biztosan. S hinni szeretném, hogy Fenyő Miklós halálával is ez marad a lényeg. És nem az utcaszintű furkálódások, találgatások...és a megmondó emberek hirtelen kinövése a Fenyő jelenség "szakértői" akik tulajdonképp úgy vannak kapcsolatban a "fenyővel", mint gyökerek! 

 A Hungária együttes egy új szellemiséggel és új zenei stílussal robbant be a magyar zenei piacra. Hihetetlen nagy sikerrel dübörgött és mindent vitt. Majd elfogyott a levegő... Szétváltak. Két új zenekar a Dolly-Roll és az R-go azonban kinőtt belőle " mint fatörzsből gyenge ága"  és új még frisebb hajtást hozott a zene tarka mezejére...

Ezzel nyert a közönség! Miért nem elégszünk meg ezzel? Miért kell mindig keresni és firtatni a miérteket és alig várni, hogy lecsaphassunk a zsíros sztorikra? Miért bulvárosodott el és mikor alacsonyodott le a színvonal ennyire, hogy a produktumon kívűl más is lehet fontos illetve már néha fontosabb a bulvár mint a produkció? "Miért hagytuk, hogy így legyen,?" Kérdezzük az Illés zenekar szállóigévé vált mondatával!

Miért fontos, hogy a kulisszák mögött mi történt ami  hallgatóság szempontjából nem mérvadó, hisz a közönség nem magánéleti viszonyban volt a zenekarokkal...így nem is értem miért nem kizárólag a produktum a fontos...hanem a miértek...tudván persze, hogy erre egy egész iparág épül...de egy rendszer, bármilyen rendszer addig működik amíg működtetik...hol ment ez így félre és mikor...? Miért kell a koncon marakodni verbálisan amikor az örökség ez a zenei örökség nemzeti kincs és így mindenkié? Miért kell kutakodni és vájkálni egyes embereknek mások életében és miért van erre közönség? 

Miért nem arra koncentrálunk, hogy Fenyő Miklós és a Hungária megkerülhetetlen a magyar pop-rock vagy rock and roll zene történetében illetve nevezhetem bátran már történelemnek is ezt és miért nem beszélünk csak erről az  elképesztően hosszú életpályáról ami felbecsülhetetlen életművet hagyott hátra, olyan alkotásokkal amik kortalanul és generációkon átívelt és pozolitív nyomot hagyott mindenki lelkében. Egy életérzést adott, igazadodási ponttá és intézménnyé nőtte ki magát ez a zene és a Hungária, az "örökzöld" Fenyő Miklós állhatos vezetésével,kitartásával, hitével  amellett, hogy önfeledt lélekemelő s persze bulizós pillanatokat, órákat, éveket, évtizedeket...szerzett milliónyi embernek...

Ennél nagyobb dolog zenésszel nem történhet minthogy örökre beírja magát a hazája zenetörténelmébe és ő beírta...és ő boldog volt ettől...neki elég volt ez...egyeseknek miért nem? Ezt az elismerést még egy Kossuth díj sem tudta volna ezt jobban igazolni...s tán jó is, hogy nem kapta meg elnézve, hogy manapság kiknek adják oda...és miért...is...?    és itt zárójeles megjegyzés következik:

(Azt hiszem ha valóban szívünkre tesszük a kezünket, tudjuk: ma az az elismerés ha valaki NEM KAP Kossuth díjat...mert ennek a díjnak a mai értelmezésben számomra teljesen kontraproduktívvá vált  a hatása és alaposan felértékelődött az eszmeisége hisz legtöbbször politikai alapon adják oda holott ez a díj a minőség elismerése eredetileg s azt hiszem Fenyő Miklós ennek maximálisan eleget tett. Igaz más politikai érában  is előfordult, hogy lojalitásból ítéltek oda díjakat de manapság ez teljesen egyértelművé vált pedig a művészetnek nem szabadna politikai eszközzé válnia de ez egy másik és az igazat megvallva  igen naiv történet...) zárójel bezárva...

Visszatérve eredeti témánkhoz: Fenyő Miklós vagy bárki, bármelyik müvész, hogy  milyen ember volt a magánéletben azt gondolom azt élesen el kell választani attól amit művészként alkotott.

Mert bizony a művészek "nehéz" emberek. Érzékenyek. S valljuk be sokan hódolnak függőségi szenvedélyeknek és, két végén égetik a gyertyát. De ezek mellett létrehoznak olyan alkotásokat amik értékteremtők és örökérvényűek!

Ha igazán "vegytiszta" és emberileg tökéletes művészeket kellene keresni és asszerint besorolni őket az alkotásukkal összevonva az elismerés kategóriájába nos  akkor nagyon kevés "patyolat tiszta" művész maradna szerte a világon és több ezer csoda meg sem született volna...

Így tehát az vallom: Ne mossuk össze a magánembert a művészetével a produktumával hanem kezeljük ezt teljesen külön. S ha beszélünk is róla ha már mindenképp kell akkor ne helyezzük azonos kontextusba a kettőt mert ez nem úri gesztus és bizony egymástól eltérő terület.

Fenyő Miklós és a Hungária ( mai szóval élve) egy tökéletesen kimaxolt és csúcsrajáratott és ikonikus BRAND lett...ami nagyon keveseknek sikerül...de neki igen! S halála után nem is fenyőként de öreg tölgyként áll megingathatatlanul tovább a zenei rengetegben...ezt hirdessük és ne a tűlevelek tüskéivel sebezzük meg ezt az örökzöld életművet! 

Köszünjük meg neki amit nekünk adott ezzel az életművel ezzel a zenével ezzel az életérzéssel és azért is tisztelegjünk előtte  mert mindvégig hiteles és önazonos tudott maradni ami a mai világban elképesztő érték, a zenéjén túl...amik itt maradnak velünk...

Nyugodjon békében!